Miestas magán könyvtára

"Tudom, hogy különösnek tűnhet, de az embereket a részletek teszik vonzóvá. A kedvességük. A szemük. A mosolyuk. A tény, hogy akkor képesek megnevettetni, amikor a legnagyobb szükségünk van rá. Én mindezt éreztem Vanessa iránt. Hogy pedig nő – nos, ez váratlan volt, de igazán a legkevésbé fontos része az egyenletnek."

Zoé zeneterapeuta, Max kertész, Vanessa iskolai felügyelő, nekik hármójuknak fontos szerep jut Jodi Picoult új könyvében. " Gyere haza", milyen egyszerű kérés, két szó csupán és mennyi minden van mögötte.

Spoiler veszély!
Max és Zoé valaha boldog házasságban éltek, a boldogság és a remény egy közös gyermek után utáni vágy már megfakult az évek során. Többszörös in-vitro kezelések, lombikbébi programok, egyik kudarc a másik után igen megnehezíti a párok életét, ...de a remény még él Zoéban akkor is amikor 29 hetesen megszüli halott kisfiát. Nem adja fel, tudja, hogy gyermek nélkül nem  élhet, kislánykora óta ez volt az álma, hogy anya legyen. Max belefárad a hiába való küszködésbe, saját kudarcába, abba, hogy képtelen gyermeket nemzeni, a mellőzöttségbe, a gyerekgyártásból fakadó  eladósodottságba . Neki nem a mai Zoé kell, neki az lány kellene, aki hajdan volt, aki mosolygott és felszabadult volt, akivel örömmel töltötte napjait.

Zoé nem érti Max miért adja fel, és azt sem miért akar elválni tőle a férfi, akinek a gyerekét ő mindennél jobban akarja. A válás utáni testi- lelki  összeomlásban találkozik Zoé Vanessával. A két nő  kezdeti barátsága egy idő után szerelemmé válik. Nyíltan vállalják közös életüket, és ebből, a társadalom által még mindig furcsának,  egyes egyházak szerint bűnnek tartott, és elítélt házasságból már csak egy gyermek hiányzott.

Vanessáé a főszerep a továbbiakban, neki kell megszülnie Zoé és Max közös babáját, aki embrióként  lefagyasztva várja, hogy világra jöhessen. Az életben semmi nem egyszerű még a szabad elveket hirdető Amerikában sem, ahol mindenféle szabadság van, már ha valaki bele nem köp a levesedbe. Nos Zoé és Vanessa levesébe épp a volt férj köp bele egy kis egyházi háttér támogatottsággal, pert indít Max az embriókért.
Spoiler vége !

Egy könyv kivételével az összes eddig magyarul megjelent Picoult köyvet elolvastam, így elmondhatom , hogy a Gyere haza az egyik legmegosztóbb Picoult könyv volt  eddig számomra. Nem elsősorban a témája miatt, -azonos neműek szerelme, meddőség- hanem mert egyik szereplővel sem tudtam igazán azonosulni. Egyikőjük életét, érveit, cselekedeteit sem tudtam teljesen elfogadni, és ez zavart. Ettől függetlenül  sodort a történet és olvastam, és  olvastam, és dühöngtem, és dühöngtem a demagógián, az emberi butaságokon, előítéleteken,  a hazug emberek undorító , gyomorforgató előadásmódján. Picoult itt is, mint korábbi írásainál is  kitett magáért, alaposan körbejárta, és tanulmányozta  könyve témáját.A könyv különlegessége az egyes fejezetekhez komponált dalok sora, melyeket a magyar kiadó, az Athenaeum honlapjáról le lehet tölteni. Jó volt egy saját zenével megkomponált könyvet olvasni.

Azért szeretem Jodi Picoult-ot, -még ha Amerika első számú bestseller írója is  is, ha sokak számára nem elég kifinomult, és mélyreható-, mert egy-két órára más bőrébe bújhatok, átérezhettem a problémáikat, nehézségeiket, és mert minden könyve nagyon sok érzelmet vált ki belőlem olvasás közben.

Kiadó : Athenaeum Kiadó
Kiadás éve:2012
Fordította: Sóvágó Katalin
Oldalszám: 472
ISBN: 9789632932071

" Voltaképpen a felnőtt életem elejétől indultam el újra, csak éppen egy csomaggal kevesebbez cipelek...az emlékezet csomagját. "

1988. május 12. Marie huszonöt éves, barátaival új állását ünnepli egy étteremben, itt találkozik a jóképű, félig orosz, félig argentin Pablóval. Amikor másnap reggel egy átszerelmeskedett éjszaka után felébred, a naptár 2000. május 12-t mutat, Pablo a férje és három gyermekük van. Marie-nak az elmúlt tizenkét évről egyetlen emléke sincs, minden kitörlődött a tudatából, ami a Pablóval töltött első éjszaka óta történt vele. (részlet a fülszövegből)

Kettős érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt tetszett az alap probléma, az öregedő, kihunyt szerelem köré felépített történet, a női főszereplővel való együtt gondolkodás, mert önmagunkba nézésre késztetett. Másrészt viszont a problémából, vagy ki tudja miből is  adódó amnézia miatti emlékezetkiesés valahogy kidolgozatlannak, kicsit hiteltelennek tűnt. Olvasás közben gyakran volt olyan érzetem, hogy ez a történet valami miatt nem  kerek... mintha kicsit a szálak kuszáltabbak lennének, mint kellene. Talán még nem volt elég gyakorlott Frédérique Deghelt írónő, nem  volt eléggé kiforrott a stílusa mikor ezt a könyvet írta, vagy én vártam kicsit többet a fülszöveg alapján. 

Az alaptörténet jó, ehhez kétség nem fér...olyan kérdéseket feszeget Marie és Pablo életén keresztül FD, mint, hogy  meddig tartható fenn a szerelem, azzá válunk-e kapcsolatainkban amivé mi akarunk, vagy azzá akit a párunk szeretne? A hétköznapok mókuskereke, a fásultság, a megszokottság valóban egyenes út egy másik szerelembe? A könyv téma szerinti besorolása ugyan thiller, de szerintem pszichológiai regény kifejezés jobban illene rá. Az érett, párkapcsolatban élt, élő személyeket talán jobban megérinti e könyv mondanivalója, mint a fiatal olvasókat, de nekik is érdemes még az elején elgondolkodni bizonyos dolgokról:-))

"Lehet, hogy a nagyanyám vigyázott a múló időre, amikor felhúzta az óráját. Sokkal inkább mint mi, akik manapság egy örvényben élünk. magával ragad bennünket, és nincs megállás."

Kiadó : Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 244
ISBN: 9789632453859

Többször kifejtettem már azon véleményemet, hogy a skandináv krimik határozottan jó olvasmányok. Számomra feszültség oldók, bár ez ellentmondásnak látszik tekintve a könyvek témáját, mégis így van. Állítom ezt azért, mert míg ezekben a történetekben a sok feszültség okozta stressz levezetésre kerül -egyébként nem jól van megírva-, addig az életben ez  nem így van. Na szóval nekem addig sem kell a magam kis pitiáner dolgaival vesződnöm,, amit talán nem is én fogok megoldani, amíg  dánia brutális, elmebeteg gyilkosait kajtatom.
Az északi morózus, zárkózott és sok esetben pszichés problémákkal küzdő skandinávokból  pedig van bőven -remélem az életben kevesebb mint a könyveikben-, így nekem van min "lazulnom"

Jussi Adler-Olsen második magyarul megjelent  regényében egy újabb Q-ügyosztály esettel, immár a másodikkal ismerkedhetünk meg.  A Nyomtalanul című  kötetből megismert arcokkal, fazonokkal, néhol egy kis humorrral találkozunk, no nem sokkal, abból a skandinávoknak nem sok jut, és töméntelen erőszakkal, brutalitással. Azzal  a beteges fajta indulattól feltüzelt tömény állati brutalitással, ami mellett senki nem tud elmenni szó nélkül! Tulajdonképpen tudtam mi fog történni – mint minden krimiben a rossz elnyeri méltó büntetését-, már az első oldalakon kiderült kire kell figyelni, ki az aktuális rossz, és mégsem volt unalmas. Néhol túlzottnak éreztem a felügyelő gyengeségeit (repülős jelenet) vagy félénkségét (Mona vacsora meghívása) hangsúlyozó részeket. Hősünk magán életének  alakulására vonatkozó utalások úgy látszik Olsennél is fontosak, mint már azt sok svéd, norvég krimi író esetében is felfedezhettük. Ígéretes sorozatnak indul a Q-ügyosztály esetei, és elmondható, hogy a dánoknak is van már egy aktuális felügyelője, akire érdemes odafigyelni, ő Carl Mørck!

Részlet a fülszövegből:
Egy tóparti nyaralóban brutálisan meggyilkolnak egy testvérpárt. A rendőrség egy csoport gazdag és befolyásos családból származó diák között keresi az elkövetőket. A bizonyítékok azonban nem perdöntőek, így egy idő után vádemelés nélkül félreteszik az ügyet. Ám kilenc évvel később az egyik gyanúsított feladja magát, és beismeri, hogy ő volt a tettes. Az eset aktái valamiképp mégis az elfekvő ügyekkel foglalkozó Q-ügyosztályt vezető Carl Mørck asztalára kerülnek, aki először arra gondol, hogy tévedésről van szó. Végül csak beleássa magát az esetbe, és rájön, hogy itt bizony bűzlik valami. A nyomok egy csapzott hajléktalanon, Kimmie-n keresztül az ország három leghatalmasabb férfijához vezetik. De a triumvirátus maga is kétségbeesetten kutat az utcán élő nő után, mert olyan tudás birtokában van, ami egy életre tönkreteheti őket. A hajtóvadászat kezdetét veszi…

Kiadó : Animus Kiadó
Kiadás éve: 2012
Eredeti cím: Fasandræberne
Fordította: Szőke Zsolt
Oldalszám: 384
ISBN: 9789633240649  

Számomra ez a könyv kérdések garmadáját vetette fel olvasás közben. Ki volt Henrietta Lacks, és miért mondják, hogy örök élete volt vagy van?

Henrietta Lacks tudtán kívül nagyon fontos dolgot tett az emberiségért, az orvostudományért. Az ő rákos sejtjei élnek tovább tovább He-La* néven  1951-óta, és ma már többet éltek, mint Henrietta valaha is élt. Henrietta Lacksnál  méhnyakrákot diagnosztizált orvosa, majd egy kezelés alkalmával ebből a rákos daganatból szövetmintát metszettek ki  kisérleti célokra, ezzel elindult a He-La immár több mint 60 éves története.
*{a HeLa sejtvonal az első, Petri-csészében nevelt halhatatlan emberi sejtvonal}

 Ki volt valójában, és milyen élete volt annak  a 30-as éveiben járó színesbőrű 5 gyermekes anyának, akinek a nevét az orvostudomány már 1951-óta ismeri, akinek tudtán kívül tudományos  célokra "elrabolták" a sejtjeit, és akinek a családja csak húsz évvel  később szerzett tudomást minderről? A sejtekkel folytatott tudományos kisérletek, és azok eredményeinek bemutatásán túl Rebecca Skloot kísérletett tett az ember, az anya, a feleség bemutatására is. Nagyon sok forrásmunka, anyaggyűjtés előzte meg a könyv megjelenését, és mint kiderült a Lacks család sem volt egy könnyű menet nem könnyíteték meg az írónő munkáját.

 Azt írja a címlapon a The Guardian, hogy ez egy fontos könyv. Azt kell mondjam egyetértek ezzel az állítással, nekünk halandó, és az orvostudományhoz mit sem konyító olvasóknak is érthető, érdekes, és legfőképpen tanulságos írás. Mint már említettem rengeteg sok kérdés vetődött fel benne olvasás közben, amire talán soha nem is kapok választ. Etikus volt-e a rákos sejt kimetszése, a tudomány a fejlődés szempontjából elfogadható-e, hogy a család nem kapott információt erről az esetről, erkölcsös-e az adott társadalom részéről, hogy míg mások gyógyulnak a He-La sejteknek köszönhetően, addig a családtagok orvosi ellátás nélkül kénytelenek élni...etc.  Rebecca Skloot időközben  a könyvében megválaszolt jó pár bennem felvetődött kérdést, de van még min gondolkodni bőségesen.  Az írónő nagy érdeme, hogy sikerült olyan közérthető nyelven megírnia a He-La sejtek, és a Lacks család történetét, ami gyakorlatilag letehetetlenné teszi a könyvet.
Végső következtetésem a könyv olvasása után: mégis csak jó ha hiszek Istenben, és a fájdalommentes túlvilágban, mert jobb az nekem, mint a túlzott racionalitás. 

Kiadó : Park Kiadó
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 400
Fordító: Árokszállásy Zoltán
ISBN: 978-963-530-968-8

 " Az élet lobogó tűz, amely végigkísér az utunkon. Az az élet, amikor hiszel valamiben, ami nem feltétlenül kézzelfogható és felmérhető, mégis arra sarkall, hogy cselekedj, és jobb lehetsz általa, mint amilyen valójában vagy."
(Theresa Révay)

 Xénia az alig 16 éves gyönyörű orosz grófnő az 1917-es forradalom idején egyik percről a másikra kénytelen felnőni amikor szeme láttára ölik meg apját a felkelők. Az élet tarthatatlanná válik Xénia és családja számára a szeretett Szentpéterváron, menekülniük kell. Az úticél Párizs, egy jobb, emberhez méltóbb élet reménye. A valóság azonban mindig más mint az elképzelt világ. Nehéz, gyakran embertelen, megalázó helyzetek sokaságát kell a fiatal nőnek elviselni kezdetben. Édesanyja útközben a hajón meghal, Xénia felelősége ettől fogva húga Mása és az alig pár hónapos kisöccse Cirill flnevelése, dacos, harcos természetére és idős dadusa  segítségére számíthat csak.
A véletlen egy divattervező látókörébe helyezi a lányt, és ettől kezdve megváltozk az élete, további változást, hoz egy izzó szerelem, aminek a lángja lassan kialszik, vagy mégsem? (A történet folytatása a regényben.)

A Párizs fehér fényei nem egyszerű romantikus, szerelmes regény, ennél jóval több! Társadalomrajz, kor- és divattörténet is egyben.  Nagyon érdekes volt olvasni a 30-as évek divatdiktátorairól, és egy másik diktátorról, aki emberek millióinak életét tette tönkre. Hitlerről van szó, az ő "felemelkedéséről". A történet nagy részt Párizsban és Berlinben játszódik, a történelmi éra a II. Világháború előtti, és alatti évek, a nácik uralomrajutásának ideje. Amikor meghallom azt a szót Hitler, végigfut a hátamon a hideg, mégis érdekes volt olvasni, hogy hazájában sem volt osztatlan sikere nézeteinek, elveinek, és milyen úton, milyen módszerekkel jutott el céljai megvalósításáig. 

A Párizs fehér fényei többet láttad engedni egy forró szerelmes történetnél. Emberi sorsok, katasztrófák, kor és divattörténet 1917–1945 ig, Petrográdtól Párizsig Berlinen át. Jól megírt élettörténetek a háború súlytotta városokból, a szerelem hatalma, amit a náci kegyetlenség sem tud megfojtani. Zsidó üldözés, eszetlen önkényuralom. Szomorúan szép  könyv, nem tudok mást mondani.

Kiadó : Athenaeum Kiadó
Kiadás éve: 2010
Fordította:Kiss Kornélia
Oldalszám:568
ISBN: 9789632930848

Az év elején Tormay Cécile könyve után úgy döntöttem fogok még olvasni elfeledett magyar női íróktól.  Emlékeztek? 

{Az idei év olvasás élményeit nagy valószínűséggel ismét egy-két magyar írónő felfedezése teszi izgalmassá számomra. Tervben van Kosáryné Réz Lola és Tormay Cécile. Folytatom Halász Margit eddig nem olvasott könyveinek felkutatását. Utóbbival már egy-két  könyv erejéig ismeretséget kötöttem, de nem elég! }

Nos most jött el az ideje Kosáryné Réz Lola munkásságának ismerkedésével.

Kosáryné Réz Lola (1892-1984)

Selmecbányán született, itt járt gimnáziumba is. Első megjelent versei háborúellenes hangvételűek voltak, különböző felvidéki lapokban jelentek meg. 1913-ban született meg fia, Kosáry Domokos történész.  Dolgozott az Új idők munkatársaként, majd a Magyar Lányok című lapot szerkesztette. Németből, franciából, angolból fordított regényeket, többek között Agatha Christie, Pearl Buck regényeit, és Margaret Mitchell Elfújta a szél című regényét is. Könyveit jelenleg a pomázi Kráter Műhely Egyesület adja ki újra.  (forrás: Wikipedia )

" -Miért, miért!- bosszankodott az anyja. - Mindig csak kérdezel meg töprenkedsz, pedig az nem tesz jót. ... Arra gondolj, mi volt a paradicsomban. Éva anyánk vitte bűnre Ádámot, azt nyögjük. "

"Odaakartam vetni a fehér papírra a magyar asszonyt, régen és most. Virrasztó éjszakákon hangot véltem hallani a múltból. Mintha valami vízbefúlónak a hangja lett volna, aki szakadékos part szélébe kapaszkodik:Ments meg a haláltól ! Ments meg a feledéstől! 
/ Kosáryné Réz Lola/

Asszonybeszéd című regénye 1942-ben jelent meg, amelyben történelmünk elfeledett asszonyainak szentel egy kötetre való figyelmet. Érdekes megközelítése ez a török pusztította  történelmünknek, általában a történelem átvitt értelemben férfiak által írt férfi regény . Nos Kosáryné R. Lola szakít ezzel a hagyománnyal, olyan asszonyok bőrébe bújva ismerteti korunk e sötét időszakát, akik éltek valaha, de talán csak nevük maradt fenn az utókor számára. Hogy mennyire valós, és  igaz életutak ezek arról lehet vitatkozni, de azt hiszem nem érdemes. Nők, akik küzdöttek a várukért, később már csak putrijukért  amiben éltek, gyermekeikért, a jövőjükért, a nevükért, a hangjukért, mert bizony az asszonybeszéd az csak kutyaugatás volt régen.  

Az első oldalakat kicsit nehézkesen olvastam, félre tettem, majd másodszor is kézbe vettem, akkor már tudtam ezek az asszonyi sorsok megérdemlik a figyelmet. Nem vagyok feminista, nem hiszem, hogy csak a nők képesek nagy dolgokra, de hiszem hogy az erő ami bennünk lakozik, az néha valóban félelmetes. Az Asszonybeszéd történelmi regényként is megállja a helyét, jól tükrözi a korszak viharait, a háborúk és az éhezés miatti embertelen körülményeket, az egzisztencia pusztulását, az emberi élet valós értékeit. Olvasmányos és tanulságos regény, nekünk asszonyoknak mindenképp.

  A Tetralógia (Asszonybeszéd, Perceg a szú, Vaskalitka, Por és hamu) mintegy kétezerötszáz oldal terjedelemben írja meg a magyar történelem sorsfordító évszázadait nősorsokon keresztül. Hogyan válnak az asszonyok állandóan a férfiúi önzés, szűklátókörűség, akarat áldozatává? (részlet a fülszövegből )

Aki Kosáryné Réz Lola életéről és munkásságáról többet is meg szeretne tudni, annak szíves figyelmébe ajánlom az alábbi értekezést, szakdolgozatot 
http://othes.univie.ac.at/5528/1/2009-06-22_9750458.pdf

Könyvei a Moly szerzői polcán  itt is rendszerezve vannak.

Kiadó : Kráter Műhely Egyesület
Oldalszám: 448
ISBN:978-963-298-017-1

"– Te mit tennél, Harry?
– Nemet mondanék. De vegyük figyelembe, hogy én elég rossz ember vagyok. "

Harry Hole a norvég rendőrség fenegyereke épp Hongkongban próbálja feledni rendőri múltjának árnyékos oldalát, nevezetesen a Hóembert, amikor a fiatal és csinos Kaja Solness  nyomozót azzal bízzák meg felettesei, hogy hozza vissza Norvégiába Harryt, mert szükségük van rá egy sorozatgyilkos elfogásához. Hole hozza a legrosszabb formáját, drog, pia, adósság, közöny, de a kemény fiút sem tudja legyőzni az apja iránti szeretet, amikor megtudja, hogy halálos betegen kórházban fekszik, és nem sok ideje van hátra Harry  igent mond , és visszatér Gunnar Hagen csapatába. Sok minden  nem változott Oslóban Hole távollétében. A norvég Nemzeti Nyomozó Iroda és a Kripos között továbbra is fenn áll a hatalmi harc, ennek a kellős közepébe csöppen vissza Hole kideríteni ki az az őrült, aki egymás után gyilkolja a látszólag egymással összefüggésbe nem hozható embereket. Úgy tűnik a gyilkosságok között nincs összefüggés, az indítékok sem ismertek, néhány azonos momentum azonban akad, amin el lehet indulni, és a korábbi  Nesbø krimikből jól ismert főtiszt ismét megpróbálja a lehetetlent. Mikor a nyomozás megakad Harry felkeresi a Hóembert, mert egy elmebeteg gyilkos gondolkodását ki is ismerhetné jobban, mint egy másik elmebeteg gyilkos.

Nagy hiányosságom, hogy  a skandináv neveket néha még keverem, az is okoz némi fejtörést, hogy ki a fiú és ki a lány, de tisztán érzem minden szereplőnél ki a jó és ki a rossz fiú, nem te Harry bármennyire is ezt akartad végig belém sulykolni az egész sztori alatt. Azt eddig is tudtam, hogy túlélő típus vagy Harry Hole, de hogy ennyire ezt azért nem gondoltam volna, persze nagyon örülök ennek, hogy túlélted ezt a kis kalandot, mert így várhatom a következő esetedet. Számomra a krimitől szokatlan terjedelem sem volt zavaró, és azt is gondoltam, hogy az utolsó 50 oldalon lesz még egy kis csavar, de hát ez már elvárás is egy  Jo Nesbø-tól.:-))

Nagy szerencséje a a krimiért rajongó olvasónak, hogy Jo Nesbø átváltott a futballról az írásra, azt nem tudom, hogy a foci rajongók mit veszítettek ezáltal, de nem is nagyon izgat. Sokkal jobban izgatnak a regényei, Harry Hole meghalásai és újraéledései, ahogy próbálja összerakni magát miközben minden ügyébe belehal egy kicsit és én is, mert ez már kezd afféle szerelem lenni.

Harry Hole sorozat kötetei

Vörösbegy
Nemeszisz
Boszorkányszög
A megváltó
Hóember
Leopárd

Kiadó : Animus Kiadó
Kiadás éve: 2012
Fordította: Petrikovics Edit
Oldalszám: 560
ISBN:9789633240540

ui: az első reakcióm olvasás után a Moly.hun:

Bakker, ez nagyon ott van a szeren…mondanám, ha a szlenget használnám,de mivel ennél egy kicsit komolyabb vagyok, csak ennyit mondok, ez k**va jó volt! már bocs!

"…de nagy öröm is az,ha teljesülnek az ember vágyai,mert többnyire nem szoktak,nincsenek is arra a földön szavak,csak az égben."

Gyöngyhomok az Alföldön, egy régmúlt életekkel teli terhes-szép történet. Álmok, hitek, remények, és közben a szegény valóság, becsapott életek, későn felismert igazságok.
Mondanám ember miért nem a más kárából tanulsz, de nem tehetem én is pont ilyen vagyok. Hiszem, hogy jobb lesz, közben álmokból szövök várakat, próbálom a lépést tartani a hosszútávfutókkal, holott tudom nem én leszek a befutó, sokan megelőztek már, de legalább részt veszek ebben az életnek vélt szép mesében!

"A Kétvízközt áll egy hatalmas sárgabarackfa, melynek gyökerei alatt félzsáknyi kincs van elrejtve, a lápi sellő fia ásta el oda összegyűjtött gyöngyeit – meséli estéről estére a Homokhát egyik legendáját hét gyermekének Ördög Rozál, aki maga is mesésen kalandos élettel a háta mögött ismerkedett meg szerelmével, Négyökrű Mihállyal. A hét gyermek felnő, de a 20. század Magyarországán mindegyiküknek tapasztalnia kell, bármerre fordul is a történelem kereke, boldogulásuk kulcsát – a kincset – csak a mesék világában találhatják meg." részlet a fülszövegből.

Sajnálom, hogy már csak a Bergengóc balladák van vissza az eddig megjelent repertoárból. Halász Margitot olvasni jó dolog, miközben szavai a lelkemet simogatják, az elém tartott tükörben megmutatja az élet keserűen -savanykás valóságát. A  Gyöngyhomok c.  kötetében, olyan széles skáláját  vonultatja fel a  szavaknak, kifejezéseknek, hogy álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi jelző létezik. A pusztai ember álmai, reményei a jövőre vonatkozó vágyai mind-mind reménnyel kecsegtetőek.

"Aztán felmentek Piroskáék udvarába, és ott a többi gyerekkel Sánta rókát, Mit csinálsz, te ülüt meg Szédibabázást játszottak."

Kiadó : Geopen Kiadó
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 212
ISBN:9789639973442

Kr.u. 63-64-ben járunk...igen jól írom járunk, mert annyira "látványos" M.C.Scott írása, hogy valóban ott vagyunk a hajdani római tartományokban Sebastos Abdes Panterával, más nevén a Leopárddal, aki nem más, mint Seneca kémje, Néró kegyeltje, ami ugye köztudott nem mindig jelent jót.

Egy ősi jóslat szerint a Főnix évében, a Mennyei Királyság csak akkor érkezik el, ha Róma lángokban áll. A tűz keletkezésének pontos időpontját csak a titok őrzői a szibillák tudják, rejtekükre Hádész csónakján lehet eljutni, de élve kijutni már kevésbé szerencsés vállalkozás.

Na most itt jön az első kérdés, hát Róma pusztulást nem az őrült, bomlott agyú Néró okozta? Akár, de elhihetjük az írónő verzióját is, hogy egy titkos és egyre nagyobb számú társaság szerveződik a végzetes gyújtogatások elvégzésére. Sebastos Abdes Panterát Néró megbízza, hogy kiderítse ki vagy kik állnak az összeesküvések hátterében. Mindeközben elénk tárul az akkori élet, a maga szépségeivel és kegyetlenségeivel együtt. Az intrikák, a gyerek prostitúció, az utcai bűnözés, ármány és persze nem titok az azonos neműek szerelme sem. Így ismerkedünk meg Matht-el a  10 éves zsebtolvaj kisfiúval, a kocsihajtó Ajaxal, a lovakat és embereket gyógyító Hannahval és az őt háttérből védelmező Simonnal, akik a közös cél érdekében egymást segítve mintegy családként óvják és segítik egymást.

Nagyon élveztem ezt a könyvet, az első sorától az utolsóig, ebben nagy szerepe volt a történelem iránti szeretetemnek, és persze a remek írói munkának. Az alaptörténet közismert, (Róma felgyújtása) amiből egy sablonos, sokszor "lerágott csont" történet is sikerülhetett volna, de M.C.Scott  szerintem , hozzáértő módon megalkotott egy olyan világot, ami magába szippant és elvarázsol. Látványosan, érdekesen, és izgalmasan tár elénk egy összeesküvés elméletet, bár egy idő után sejthető, hogy a szálak hová vezetnek, mégis fenn tudja tartani  az olvasó  érdeklődést. Nagyon sok információ van a könyvben, de nem zavaró módon, nem "szájbarágós" stílusban , hanem a sorok között szépen megbújva. A kötet a Boudica sorozat része, ám önállóan sem okoz csalódást, sőt!

"Hannah közeledtére a férfiak és nők félrehúzódtak, azt gondolva, hogy vajúdó asszonyhoz vagy valami egyéb, sürgős esethez siet. A foglakozását jelző zöld karszalagot viselte a felsőkarján, és nála volt a táskája is, így amikor elhaladt az árusok előtt, azok a hol egy darab kenyeret, sajtot, olajbogyót nyomtak a kezébe, a szerencse és az újdonság végett, hogy gyógyítót látnak a külváros piacán."

Na, akkor  hol a következő rész ??????

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2012
ISBN: 9786155049637
Oldalszám: 592
Fordította: F. Nagy Piroska

Rövid értékeléseim a MOLY-ról, mert bár illett volna írni ezekről a könyvekről is, de....

JANUÁR

Tar Sándor Te következel

Lassan, nagyon lassan haladtam most ezzel a kötettel. Valahogy most nagyon tömény volt nekem a Tar által szociografált való világ. A szegénységgel együtt élő gyakori ostabaság, butaság, nem általánosságban gondolom, de egy-egy novella erejéig mindenképpen. Fárasztott a nyomor, az embertelen körülmények…ebben talán az is közre játszott, hogy meghalt egy kedves idős ismerősöm, akinek a fiai szintén megállnák a helyüket az író novelláiban, sőt! Így aztán az alkoholizmus, a pénztelenség, a nem törődömség, a való életben is elém lépett. Dühített és felháborírott, mert közvetve egy olyan embert súlytott,aki erősebb volt valamennyiüknél a maga 80 évével és mégis ő szenvedett ettől a gyávák betegségétől, az alkoholizmustól.
Most egy pici szünet következik a Tar Sándor kötetekben, de idővel újból szembesülni akarok gyarlóságainkkal és akkor megint előkerül majd egy.

Torey Hayden Egy gyerek

 

Szívszorítóan fájdalmas!
Döbbenetes!
Szomorú és felháborító!
Sheilát nagyon-nagyon tudtam volna szeretni.

Halász Margit Forgószél

 

Már megint egy újabb szerelem, már megint egy estébe nyúló békés vasárnapi olvasás, de szeretem ezt. Az érzést, azt amikor elkapom a történet fonalát és nem tudom letenni, amikor a szereplőkkel élek, velük nevetek, amikor a saját mindennapi szavaim köszönnek vissza. Imádtam a nagymama és a nagypapa szerető zsörtölődését, amiben benne van az is, hogy összetartoznak örökre, de lassan egymás idegeire is mennek. Szerettem a Ligeti forgószelet is, ami időnként átrendezte a tanyavilág mindennapjait, változást hozott a megszokott életekbe. A kötet novellái önállóan is teljes értékűek, összességében pedig egy kerek egész „Ligeti” képet alkotnak. A kép kerek egésszé áll össze a tanya hét dombjával,Iszkiri dűlőjével, Zúgó kútjával, Gyöngytyúk útjával,a gyönyörű cigánylánnyal Pipicánnal, aki elcsavarta a tetőfedő Nagy Feri fejét, és a többi valaha élt tanyasi emberrel, mint a mesében hol volt hol nem volt, de hála Halász Margitnak tudjuk, hogy volt !

Az Agave kiadó idén is folytatja Georges Simenon elfeledett, eddig még magyarul ki nem adott műveinek hazai megjelentetését. A sorozat legújabb kötete A kísértetek.

Bár sokak számára a Simenon név egyet jelent a Maigret főfelügyelő nevéhez kapcsolódó krimikkel, illik tudni azt is, hogy számos más témában is jelentőset alkotott.

Akik Simenon könyveit Maigret főfelügyelő miatt olvasták eddig, akkor ez a könyv nem nekik íródott. Azonban, ha eltudják képzelni, hogy  mást is tudott írni, akkor tessék kérem kézbe venni. A kísértetek a belga író  kevésbé ismert  pszichológiai regényei közé tartozik. Kategóriájában  klasszikus bűnügyi regény, amely 1949-ben íródott. Ebben a bűnregényben egy magányos kalapkereskedő Léon Labbé, és a szemben lakó szabómester, Kachoudas macska-egér játszmáját, az emberi léleknek az egyedüllét okozta károsodásait figyelhetjük meg.

" Hívnak őrültnek, eszelősnek, megszállotnak (szexuális értelemben is, pedig egyetlen öregasszonyt sem erőszakoltam meg). Tévednek. Lelkileg teljesen egészséges ember vagyok. Ha a cselekedeteimet abnormálisnak ítélik, akkor nem tudják, miről beszélnek."

La Rochelle kisvárosának nyugalmát egy sorozat gyilkos borzolja fel, aki idős asszonyokat gyilkol. Nem ismertek az indítékok, nem ismertek az esetleges összefüggések, a rendőrségnek még csak tippje sincs ki lehet a titokzatos idegen, aki az est beálltával gyilkosként rója a csendes kis város utcáit. Léon Labbé kalapkereskedő pontos napirend szerint él, beteg felesége  csak neki engedi meg, hogy ápolja, senkit nem enged a közelébe. Kachoudas a szegény szabómester a szemközti lakásból naponta szemtanúja Léon úr cselekedeteinek és ugyan ez igaz viszont is. Mondhatnánk nincsenek titkok, az utcák szűkek, függöny híján nyitott könyv az életük egymás előtt. A nap ugyan azon órájában mennek mindketten  a közeli kávézóba, mindig ugyan úgy, mindennap...ital, kártya csak módjával és mindenki szépen haza megy. Egy nap a kis szabó a kalpkeresdeő nadrágján egy pihének tűnő dolgot fedez fel, a Léon engedélyével ezt lesöpri a nadrágjáról, a pihe azonban két újságból kivágott betű, olyan, amilyet a  gyilkos is használ  levelezése során, amilyent  a helyi újságba küld egy- egy újabb gyilkosság után. A macske-egér harc elindul. Mit tud a szabó és vajon tudja-e a gyilkos, hogy ő tudja...?  A történetből viszonylag hamar kiderül, hogy kinek állnak útjában a város idős asszonyai, de az ok és az tettig elvezető út csak lassan derül ki.  Olyan ez a krimi, mintha fordítva lenne megírva, a történések ismertek, a gyilkos ismert, de vajon miért tette, hogyan tud tovább élni nyugodtan a szokásos napi rutinjával? Ezek az igazán érdekes kérdések szerintem.
A mai értelemben talán lassúnak mondható bűnügyi regény azért hagy némi gondolkodni valót az utolsó sorok után is, de azért nekem hiányzott a jó öreg Maigret …aki kicsit olyan nekem, mint a kedvenc volt főnököm:-))

Kiadó :Agave Könyvek
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 160
Fordította:  Felkai iroska
ISBN: 9786155 049491

Sarah Kulcsa, kegyetlen időkről mesél, amiről igenis kell beszélni, nem lehet feledni az utókornak, hogy volt egyszer egy kormány, aki a saját állampolgárait, a jövő nemzedékét, a gyerekeit küldte a haláltáborokba, és ehhez még náci segítséget sem kért!

A tragikus esemény ellenére, a történet összességében nem hagy nyomasztó érzést az olvasóban, mert meg van a  levezetése a szomorú eseményeknek. A múlt beleolvad a jelenbe, a titkok nyilvánosságra kerülnek, feloldozás ugyan nincs a háborús bűnökre, de az érintettek a tények ismertében gyászolhatnak tovább, tisztelve családjuk, ismerőseik múltját. Aki bizonyos  kérdésekre választ keres, annak a titkok, az ismeretlen dolgok a legnagyobb ellenségei...Sarah utánajárt a saját titkának, de ő nem tudta feldolgozni a tényeket...talán majd az utódai, a fia, aki az agilis amerikai újságírónő, Julia Jarmond segítségével ismerhette meg anyja múltját. Julia, bár családja óva intette őt,  nem hagyta eltéríteni magát eredeti szándékától, és kinyomozta  a 12 éves zsidó kislány tragédiájának körülményeit, szőrnyű titkát, közben a saját biztosnak hitt életében is jelentős változások következtek be, amire szintén választ keresett.

A könyv nagyon olvastatja magát, bár nem igaz történeten alapul, mégis azt hiszi az olvasó, hogy megtörtént eseményről olvas, ami nekem nem tetszett, az az erőltetett bestselleres befejezés. Nekem kicsit túl sok lett a véletlen.

A történet 1942-ben és napjainkban játszódik.

A múlt : 1942. július 16. Kora hajnalban francia rendőrök dörömbölnek egy Marais-negyedbeli lakás ajtaján. A kis Michel rémülten bújik el kuckójában, a faliszekrényben. Tízéves nővérkéje, Sarah, úgy hiszi, ott biztonságban lesz, amíg délután vissza nem jön érte. Rázárja öccsére az ajtót és magával viszi a kulcsot. Nem tudja, hogy ahová ő megy, onnan nincs visszatérés. ( részlet a fülszövegből)

A jelen : Párizs, 2002. Julia Jarmond amerikai újságírónőnek cikket kell írnia az 1942-es nagy párizsi razzia évfordulója alkalmából. Ezzel kapcsolatos kutatásai során lassan feltárulnak előtte azoknak a szörnyű júliusi napoknak az eseményei, amikor sok ezer zsidót, köztük több mint négyezer gyermeket hurcoltak el és zártak be napokra, rettenetes körülmények között a Téli Kerékpárstadionba, hogy onnan vigyék őket tovább a lágerekbe. Döbbenten tapasztalja, hogy még hatvan év elmúltával is milyen mély hallgatás övezi ezt a témát a franciák körében. És rájön, hogy a férje családja is súlyos titkot takargat.( részlet a fülszövegbő)

Kiadó : Könyvmolyképző Kiadó Kft
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 366
Fordító: Burján Mónika
ISBN: 9789632454528

 " Abrakadabra, ügyelj szavamra:
Csiribí-Csiribá bó.
Picike csoda ez, nem is kell más:
Csiribí-Csiribá bó. "
(Hamupipőke dalszöveg)

...és Abraka Babra, Hegyi Barbara is kifőzte, megfőzte a magáét, és hamarosan én is megteszem ezt, persze szerényebb nyilvánosság előtt. Csupán  az enyém és a családomé lesz a gasztronómiai élmény, amit néhány recept kipróbálása fog okozni. Akárhányszor ránézek erre a szépséges könyvre, a fenti dalszöveg jut eszembe.  A dalt dúdolgatva a főzés nem tűnik már macerának, inkább egy kis varázslásnak. Persze én már nem hiszek a tündérmesékben, de hiszem és vallom, hogy minél egyszerűbb valami annál finomabb -vagy csak időd akarok spórolni magamnak? :-))

Mi, hétköznapi emberek hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a híres emberek másképp élnek, másként vezetnek háztartást, folyton vendéglőben étkeznek, vagy gyorsfutártól rendelnek..stb, bármi más lehetőséggel élnek, de nem főznek. Na kérem ezzel szemben a híres és szép művésznő fúziós konyhát vezet, nála a fura egymáshoz nem illő ízek is jól megférnek együtt, mint a tökfőzelék és a  lecsó.. Hegyi Barbara tehát igenis  főz, piacra jár, csokoládét gyárt kiló számra és csoda jó recepteket oszt meg velünk.
A receptek között a családi hagyományok tovább élnek, ott vannak a mamitól öröklöttek, a kedves ismerősőktől elmentettek.

A kiadvány legfőbb erényének azt tartom, hogy nem akar más lenni, mint aminek készült, ez valóban nem más, mint szakácskönyv. A másik erénye az egyszerűsége, gondolok itt az alapanyagokra, a konyhai technológiákra, eszközökre, és az összekötő személyes hangú szövegekre, élettörténetekre.

Sokszor hallani, és sokan valljuk, hogy az egyszerű, az nagyszerű...valahogy ez az életszagú szakácskönyv is ilyen.  Nem veszi el a kedvem az alkotástól, a finom egészséges falatok kipróbálásától, bár arra a bizonyos tökfőzelékes lecsóra talán  ő

Részlet a fülszövegből:

„Mikor Barbaránál kitör a csokoládégyár(tás), különös hangjáték szól. A konyhában és csatolt területein a nők zsivajognak, hangzavaroznak, nyilván így lesz a csokoládé. A férfiak a szobában – főleg Zorán és én – füstöt csinálunk, lapozunk, cserélünk lemezt, pohár is koccan. Néha kapunk valamit a konyhából. Csokoládébéke.”  Presser Gábor

 Végezetül pedig Hegyi Barbarával készült sztárinterjú a Nosalty.hu webszakácskönyv oldalán itt olvasható.  A szerző gasztroblogja az Áfonya és Ribizli pedig itt érhető el.

Kiadó : Park Kiadó
Kiadás éve: 2011
Oldalszám:288
ISBN: 978-963-530-871-2

" Beletettem a palackba egy üzenetet. „Japán tulajdonú teherhajó, neve Cimcum, panamai zászló alatt, 1977. július 2-án süllyedt el a Csendes-óceánon négy napra Manilától. Mentőcsónakban vagyok. Nevem Pi Patel. Van egy kis élelmem, vizem, de a bengáli tigris komoly probléma. Kérem, értesítsék a családomat a kanadai Winnipegben. Bármilyen segítséget hálásan fogadok. Köszönöm.”

@Janeeyre barátném azt mondta, ezt muszáj elolvasnod!És, amit muszáj, azt ugye halogatjuk egy ideig. Én is így tettem, majd elkezdtem, aztán megint félre tettem, sok volt az óceáni hányattatás. Sok volt a nehézség, az embert próbáló körülmény.

 "Fülszöveg:

 Pi Patel különös fiú. Egyesek szerint (közéjük tartoznak a szülei is) bogaras. Tizenhat évesen elhatározza, hogy nemcsak hindu akar lenni (születésénél fogva az), hanem keresztény és moszlim is. És keresztül is viszi az akaratát: nemcsak hogy megkeresztelkedik, de beszerez egy imaszőnyeget is. Hősünknek már a neve is furcsa: keresztnevét – Piscine Molitor – egy párizsi uszodáról kapta. Iskolatársai persze Pisisnek csúfolják, mire ő lerövidíti a nevét, és a gyengébbek kedvéért felírja a táblára: π=3,14.
Az is furcsa, hogy egy állatkertben lakik Pondicherry városában, amelynek apja a tulajdonosa és vezetője. És éppen itt kezdődnek a bajok: az állatkert nem jövedelmező – a család úgy dönt, hogy eladja az állományt, s átköltöznek Kanadába. Az Észak-Amerikába szánt példányok egy része velük utazik a Cimcum nevű teherhajón. A hajó egy éjszaka valahol a Csendes-óceán kellős közepén elsüllyed. Az egyetlen túlélő Pi Patel – valamint egy mentőcsónak-rakományra való állat: egy zebra, egy orangután, egy hiéna – és egy bengáli tigris!"

 Nehéz erről a könyvről véleményt alkotni. Túl nagy a tetszési indexe, és ez  felelősséggel ruház fel. Nem, nem akarok senkinek sem megfelelni, és eszerint alakítani a véleményem, mégis nagy a nyomás ilyenkor. Először is nem tudom mit gondoljak, mi igaz és mi nem, de hát lényeges, hogy mi is volt az igazság? A lényeg a bennünk, Píben  lejátszódó lelki folyamatok megismerése, felismerése, ami bevallom igencsak próbára tett.

A hitbeli dolgok kérdését, a tálalás módját teljes mértékben el tudom fogadni. Nem győzött meg sem egyik, sem másik vallás egyedüliségéről. Minden ember hisz valamiben, ha másban nem abban, hogy ateista. Vannak azonban az éleben olyan helyzetek, amikor  a hit segít elviselni a nehézségeket, sőt egyedüli segítség az őrület szélén.

"Régebben templomokban imádkoztam, míg rá nem jöttem, hogy minden szent."

Pí élete fontos könyv, de nem lett kedvencem, mint ahogy nem lett kedvencem a Robinson, vagy Az öreg halász és a tenger sem. Ugyanakkor értem vagy legalábbis azt hiszem értem az üzenetet, amit közvetítenek.

"Úgy kell fogadnunk az életet, ahogy jön, és amennyire lehet, ki kell hoznunk belőle a legjobbat."

A történetet illetően talán nem vagyok egyedül a véleményemmel, miszerint a hosszú állatos változat a kedvezőbb, illetve az tűnt elfogadhatóbbnak, míg az emberi változatot elvetettem. Majd pár óra gondolkodás után arra a szomorú meglátásra jutaottam, hogy az emberi lehetett a valós! Sajnos!

"Mi, szakmabeliek azt szoktuk mondani, a legveszélyesebb állat az állatkertben az ember."

Kiadó:Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 2010
Fordította. szász Imre és Gy. Horváth László
Eredeti cím: Life of Pi
ISBN:97 963 07 8996 7
Illusztrálta:Tomislav Torjanac

Schäffer Erzsébet * írásaival sokszor találkoztam már, többnyire a Nők Lapja hasábjain, illetve korábbi olvasásom során- Lábujjhegyen-. Tulajdonképpen neki köszönhetem, hogy megismertem kedvec idézeteim egyikét.

" Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk"
Simone Weil

Évek múltak el, hogy nem került a kezembe újabb írása, majd a Molyon @MiaMona indított egy kihívást, ahol Schäffer Erzsébet könyveinek olvasására buzdított bennünket molyokat, és milyen jól tette!

Én is buzdítok mindenkit álljon meg egy percre, vegye kezébe az újságírónő könyveit, egyet-sokat, kinek-kinek ideje, érdeklődése szerint. Nekem most a többre volt érkezésem, jól esett ez a kihívás. Valóban Lélekzés volt !

Hol volt hol nem volt
S.E. mesél, mesél és mesél. Megél pillanatokat, belelát életekbe,megismer sorsokat, szépet, nehezet, kivételeset. Történeteit megosztja velünk, hogy mi is osztozni tudjunk mások örömén, együtt érezzünk másokkal, és okoljunk ha kell. Amikor írásait olvasom feltöltekezem, átgondolom a saját dolgaim, megbékélek önmagammal és elfogadom a nekem rendelt életet.
Kell-e ennél több? Van akinek igen , én beérem kevéssel is, ami gyakran óriási kincs, bár másnak csak hamu.
Bodobács- Történetek útközben

Ezek a tipikus hétköznapokra való hétköznapi történetek, amitől nem fáradok el, de jól esik olvasni, már csak azért is mert ismét szembesülök jó dolgommal.

 

Toronyiránt -Utak és emberek
Ismét szembesültem gyarlóságaimmal, ismét megtapasztaltam , hogy nem figyelek az értékeimre eléggé…Schäffer Erzsébet ezt jól tudja, nem irodalmi szépségűen ír, de minden embermeséjéből kihozza azt, hogy elgondolkodjam, milyen jó sorom is van nekem…persze lehetnék bátrabb, újra álmodhatnám az álmaim, mint némelyik hétköznapi hőse, de az már nem én lennék. Szeretném hinni, hogy a saját utamat járom, ha mégsem akkor sem leszek elégedetlen, mert igyekszem, nagyon igyekszem megtanulni vágyakozni azután, ami az enyém!
Pipacsvirágom - Történetek útközben

A lényeg nem abban áll, ahogyan ír S.E., hanem amiről ír,olyan dolgokat lát meg, ami mellett sokan elmegyünk. Ettől hitelesek, és ettől szerethetőek ezek az írások.

*Díjai : Joseph Pulitzer-emlékdíj, Prima Primissima díj
 Kitüntetései: A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje

 "Leírtam és elmagyaráztam, én hogyan látom az életet. Jó vagyok benne amolyan Paulo Coelho-mélységben, vagyis ami lenyűgözi az intellektuálisan fejlődésre szorulókat, de ami bosszantja a figyelmesebb hallgatókat."

Fülszöveg:
Roger Brown igazán a szerencse fiának tűnik: ő Norvégia legsikeresebb fejvadásza, gyönyörű feleségével egy pompás házban élnek. Ám a luxus életmódot Roger műkincstolvajként igyekszik bebiztosítani, s „mellékállásában” igen ügyesnek bizonyul. Amikor felesége galériájában megismerkedik valakivel – aki egyrészt tökéletes jelölt az egyik általa kínált magas állásra, másrészt a művészettörténet egyik legkeresettebb képének a tulajdonosa – Roger úgy érzi, élete nagy lehetősége köszöntött rá. Készülni kezd eddigi legmerészebb betörésére. Ám a vadászból csakhamar vad lesz, üldözöttje egy rémálomba illő ellenfélnek.

A Molyon egy rövid értékelésben így írtam erről a könyvről.
"Szo-szo… annyira nem volt rossz, de olvastam már jobb Nesbo krimit is. Ami viszont tetszett benne az a fejvadász szakmának a bemutatása. Tőlem távol állt eddig az interjúztatás és az interjúzás is, nem is nagyon szeretném művelni…de ebben a könyvben határozottan tetszett a fejvadász intelligenciája, és az erre épített bűnügy."

Aki egy  Harry Hole típusú Jo Nesbø krimire számít az csalódni fog, de ha nem támaszt túlzott reményeket ezzel a krimivel kapcsolatban az kap egy jó társadalom kritikát, ami kissé szokatlan az eddigiektől, de mindenképpen elgondolkodtató. Meddig feszegethetjük határainkat, mind anyagilag, mind erkölcsileg? A társadalom, a világ, amiben élünk tényleg ennyire hazúg, álszent és mocskos?  Olvasóként vajon helyes-e szimpátiát érezni egy műkincstolvajból gyilkossá avanzsált fejvadász iránt?  
Olvasás közben éreztem,  nem teszik Brow szakmája, a technikázás, az átverés, a hamis mosolyok parádéja, mégis lenyűgözött ahogyan a jelöltekkel játszott!  Valmamiféle félelmet ébresztett ez a fajta professzionizmus...az futott át az agyamon, hogy az első mondatnál elbuknék, ha nála kéne felvételiznem.  A gyengébb gyomrúaknak is tartogat egy-két csemegét, amitől garantáltal megfordul velük a világ, kikiánkozik az elfogyasztott étel, de hát az élet már csak ilyen, és  nem csak nálunk Norvégiában is.
Gyorsan haladtam az olvasással, persze ez nem meglepő akkor, amikor az író nem más, mint a skandináv krimi irodalom egyik nagyágyúja.

Kiadó : Animus Kiadó
Kiadás éve: 2011
Fordította: Pék Zoltán
Oldalszám: 288
ISBN:9789633240557

"Olyan nemzedékhez tartozunk, amely csak úgy dobálózik a szavakkal. Több kultúrát termelünk, mint amit meg tudunk emészteni."

Képzeld el, hogy az agyad nem pihen, képzeld el, hogy folyton, újra és újra gondolatok , ötletek, mesék, történetek forognak a fejedben. Csupa- csupa remek ötlet...kárba vesző  film és könyv szinopszisok, mert te nem akarsz írni, nem akarod a neved adni egy, vagy akár több száz könyvhöz. 
Mit csinálsz ?
Leírod, elfelejted, elmeséled valakinek?
Vagy talán eladod az ötleteket?
Ugye milyen zseniális gondolat, eladni az ötleteid, de ki vesz meg pár soros jegyzeteket, anekdotákat ...?

Minden eladó, az egész világ, és Péter a Történetárus felismerte ezt , élt a lehetőséggel. Ez nem csak üzlet volt, ez egy zseniális ötlet volt, egy nagyszabású játék a neves írókkal, úgy mozgatta őket, mint a sakktábla bábuit...önmaga határainak feszegetése volt, egész életének alárendelése e vállalkozás sikereiért.
Péter a " Pók" a sikeres  üzlet ember monológja ez a történet. Ez a történet egy a sok közül, amit kitalált eddig, de talán az utolsó is. Leteszem a  könyvet és rögtön azt kérdezem, hát nem az élet a legnagyobb mókamester, a legjobb szerkesztő? De bizony az ! 

Nem olvastam még Jostein Gaardertől semmit, nem is nagyon tudtam róla semmit, de ez a könyv az írógépes borítóval 2009 óta kísért. Ez idő tájt kezdtem könyves blogokat olvasni, jegyzetelni és lementeni a nekem tetsző könyvek adatait ...most úgy tűnik szinte minden "ős könyves  blogon" ott volt, és most itt is itt van, figyelemfelkeltésként, hogy hahó, itt egy jó, sőt nagyon jó könyv.

Mondom mindezt azért, mert azon felül, hogy az alaptörténet igazán különleges, nagyon sok gondolkodásra késztető gondolat van benne. Egyfajta filozofálgatás, ami még nem megterhelő, ugyanakkor elgondolkodtató, sok tisztán látás, ugyanakkor emberi gyarlóságoktól sem mentes  szituációk.  Vannak könyvek, amik olvasás közben veled élnek, a gondolataidban vannak, még ha nem is az olvasással foglakozunk, ott motoszkál az agyunkban és jönnek és jönnek a gondolatok... Nem akarod eladni őket ? :-))

(Olvasott könyvem könyvtári példány volt. )

"Egy nap, az ágyban Szpirosz szeme Gioia testén kalandozik, a gyönyörű idomokon, majd megsimogatja a lány hasát: – Honnan jöttél? – kérdezi, – Nem emlékszem – nevet Gioia, – Itt voltam mindig, veled. "

Én nagyon akartam ezt a könyvet olvasni, valami nagyon-nagyon érzést kapni tőle...kicsit több emberit, de amennyire akartam olvasni, annyira csalódott vagyok! ( Persze te buta Miestas, mert neked, mindig nagyobbak az elvárásaida valóságnál:-)P )

Olyan volt nekem ez a könyv, mint egy nagyszabású brazíl szappanopera olasz szereplőkkel. Egy család három generációján keresztül robog át az olasz történelem, mint egy sebesvonat, bizonyára van súlya ennek a történet szempontjából, de sajnos engem nemhogy az olasz, de még a magyar politika sem érdekel igazán, így nem is tudtam megszeretni ezt a könyvet.

 A sok-sok szereplő közül nem tagadom volt, akit nagyon kedveltem, s értettem is őket, de talán az írásmód miatt nem jutottak át az én csatornáimba azok az értékek, amiket mások  nagyon dicsértek. Annak ellenére, hogy nem igazán tetszett gyorsan haladtam az olvasással, pedig a három generációs olasz familiának volt mit mesélnie, illetve Gioianak korunk lányának, vagy talán nem is köthető konkrét  időhöz a léte?   1861-től napjainking egy egész nemzedék életét megismerhetjük, legfőképpen a női szerepek által. Valamiféle fejlődés regény is, különösen a nők életében fedezhető fel a változás, a változtatás iránti vágy, ugyanakkor nagyon erős a tradiciók ereje. Akkor is megmutatkozik ez , amikor Alba egy mondatával eldönti lánya sorsát, aki egyetemre akart menni,de még nincs itt az ideje. Még kell egy generáció, akinek már a családon és a férjen kívül más is fontos, kaikenk már nem egy falura szűkül a látótere, és már mehet is a lány ... Kicsit el is fáradtam ebben a történelmi utazásban, ebben a hangos családi komédiában, amit életnek neveznek!

Kiadó : Ulpius-ház,
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 344
Fordította: Faragó Éva
ISBN: 9789632542287 

Kedves Kate Morton !
Szeretek veled titkok után nyomozni, felfedezni a kapcsolódó szálakat, régmúlt időkben bóklászni, régi kúriák, kertek múltját megismerni, szerelembe esni, szenvedni a hősnőkkel, és szeretem azt a könnyed írói stílust, ami még kellően rózsaszínű ködbe von, de nem csöpög a cukormáztól. Szeretem azt az írói vénát, ami tudja, hogy hol kell meghúzni a vonalat, hogy még higgyem, ami le van írva, hogy még ne dobjam félre, hogy ne mondjam azt badarság, ezt nem hiszem el…. Nekem a könyveid a kikapcsolódást jelentik, és ez bőségesen elég…főleg az ilyen havas téli estéken

Na most mit mondjak, hogy ne hagyd abba Kate?
Írj, amíg van mese a tarsolyodban, mint a könyvbeli Elizának?  Írj és varázsolj  el a hétköznapi szürkeségből egy-egy titokzatos történet erejéig.

  "-Kegyetlen úrnő az emlékezet, mindannyiunknak meg kell tanulnunk, hogyan táncoljunk vele."

Képzeljünk el egy alig 4 éves kislánytegy Ausztráliába tartó hajón 1913-ban. Azt hiszi bújócskát játszik ezért kell az olajos hordók tövében meghúzódnia, míg a kedves Írónő vissza nem tér hozzá. A játék tetszik a kislánynak egészen addig, míg rá nem döbben, hogy a hajó kikötött, és az Írónő nem jött éret. 
Így kezdődik Nell különös, titokzatos élete...majd 21 évesen megtudja, hogy imádott szülei örökbe fogadták. Attól kezdve az életvidám szépséges lány visszahúzódóvá és megtörtté válik. Idővel férjhez megy, neki is születik egy lánya, akivel valami különös ok miatt nem tudnak közösnevezőre jutni. Nell kutatni kezdi a múltját, ami egy pici fehér bőrönd, benne néhány apróság és egy gyönyörű mesekönyv Eliza Makepeace tollából. Kutatása során eljut a Cornwall partján álló Blackhurst Udvarházba, és nyomára jut a Mountrachet család titkainak. A titkot nem ismeri meg, mert a kutatásra szánt időt unokájának Cassandrának, az ő nevelésének jövőjének szenteli. Nell halála után egy váratlan örökség arra készteti Cassandrát, hogy folytassa nagyanyja gyökereinek felkutatását.

A történet három idősíkon mozog, mintha három különböző regényt olvasnánk egyszerre, majd ezek a történetek, szereplőik szépen egymása találnak és a kirakós játék összeáll egy tündérmesévé.

Valóban egy varázslatosan szép, szinte hihető történet bontakozik ki a könyv lapjai közül. Nagyon szerettem olvasni Kate Morton szavait.

ui: a kislányos kép forrása: http://www.szilvifoto.hu/blog/index.php?p=blog&tag=3&page=14

Kiadó : Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Oldalszám:622
Fordította: Borbás Mária
ISBN: 9789632454535

Hát most már én is ....itt vagyok ragyogok, mint a fekete szurok...hát, ha nem is egészen erről van szó, de itt vagyok egy teljesített kihívás után.  @Ciccnyog vett rá, no meg az FMK (Fehérvári Moly Klub) , hogy olvassam Stephen King, eme ragyogó könyvét. Megvolt !

A tartalomról azt hiszem nem kell írnom, mert ezt a 35 évvel ezelőtt megjelent, a maga korában és azóta is sokak által kedvelt könyvet, talán egyedül én nem olvastam még :-)) Most már azonban én is a táborba tartozom, de nem ígérhetek egetrengető ragyogó kritikát, mert olyan felemás érzésekkel tettem le a könyvet. Tudom-tudom-tudom...olvasni kell a sorok között, megtettem, sőt a sorok mögé is néztem és mit láttam?

Láttam zseniálisan, sőt félelmetesen jó karaktereket. A három főszepelő mind, mind nagyon jól megformált, szerepének megfelelő tipus jegyekkel ellátott személy.  Le a kalappal Stephen King előtt,  ahogy Jack Torrance elméje megbomlik a könyv végére, azóta is Jack Nicolson képével álmodok, az csúcs élmény!  Wendy jellem gyengesége is a helyén volt, ha erőszakosabb, talán Jack sem ilyen... Dannyt nagyon tudtam szeretni  (ki nem ? ) de nehezen hittem el, hogy 5 évesen ennyire felnőttesen képes viselkedni az utolsó 50 oldalon, bármilyen képességekkel is rendelkezzen.   Amit még láttam és ezzel van egy kis bajom, (az a fránya racionalitás ne működne mindig, akkor talán 5 csillagot is kapott volna a Molyon, így csak négy jutott neki) az  nem más mint a díszlet és itt elsősorban a sövényállatok és a tűzoltó cső megszemélyesítése vágta ki nálam a biztosítékot.  A hotel élt, én ezt tudom, minden háznak vannak szellemei, ezt is megtanultam már, természetes, hogy a Panormának is volt. Bevallom azért jól szórakoztam ! Isten éltesse  a 35 éves Ragyogást !

"A Panoráma piszok jól szórakozik.... A Panoráma nem akarja, hogy elmenjenek. Még Danny sem." 

Kiadó : Árkádia,
Kiadás éve: 1986
Oldalszám: 472
ISBN: 9633070422
Fordította: Prekop Gabriella